Állambácsi első tevékenysége az volt, hogy rátette mancsát a jutalmunkra. Zárolták a megtakarításunkat, helyette Erzsébet utalványokat kaptunk az egyenlőség jegyében. Akit hónapok óta helyettesítünk, és aki hónapok óta őt helyettesíti, nem csak az órákon, hanem egyéb feladataiban is , egyforma összegben részesült. Mindenki hajszál pontosan egyforma értékű utalványt kapott. Éljen az egyenlőség! Az igazságosság nem munkahelyi kategória- közölte a barátnőm rezignáltan.

Téli szünet utáni első nap, csütörtök,az államosítás kezdete. Mindenki dühöng, hogy két napra meg meg kellett szakítani a szünetet. Álmos gyerekek, méla tanárok.Még csak apró jelek mutatják a változást: nem tudom elpostázni a hivatalos levelet, mert nincs, aki elvigye. Bélyeget  még kapok, bedobhatom a postaládába. Kolléganő hivatalos beadványára nem kaphat igazgatói aláírást, mert az igazgatónak már megszűnt az aláírási joga. Az iskolai bélyegző érvényét vesztette.  

Hétfő: kígyózó sorok a folyosón, a szülők ebédbefizetésre várnak. A tanárok már nem nem vehetik át az ebédpénzeket. Számukra ez valószínűleg könnyebbséget jelent, a szülők próbálnak alkalmazkodni a körülményekhez. 8 óra után már kissé türelmetlenül toporognak. Gondolom nekik is van munkaidejük.

Az iskolai élet egyéb színterei békésen zajlanak. Igazgatónk többnyire különböző megbeszéléseken vesz részt vagy irodájába húzódva statisztikákat gyárt. Nem igazán tudja, hogy mi is a szerepe a továbbiakban. Az iskola gazdasági ügyeivel már nem kell foglalkoznia, az átkerült az államhoz. Gazdasági ügyintézőnk is "röpült", szerencsére csak a szomszéd óvodáig, ahol tárt karokkal várták. A szakmai munkáért se az igazgató  felel már, hanem a kimondhatatlan nevű Klébersberg Kúnó Központ. Ők veszik majd fel a tanárokat, döntenek személyi ügyekben, gondoskodnak majdan az ellenőrzésről. Nálunk  a régi rendszerből átmentett művelődési osztály vezetője, kicsit még önkormányzati, másrészt már "Kúnó", azt hiszem, neki sem lehet könnyű. De legalább nagyjából tudja, hogy mit vesz át, hiszen eddig is ezeket az iskolákat felügyelte. Találgatjuk, hogy fogja egymaga aláírni az összes iratunkat.

A  gondnok és a takarítók azt hiszem, hogy az önkormányzathoz tartoznak, az igazgatónak nincs joga számon kérni a munkájukat. Imádkozunk, hogy ne most romoljon el valamelyik villanykapcsoló vagy ajtózár vagy bármi más.

Államtitkárunk megnyugtatott mindenkit az éteren át, hogy minden a legnagyobb rendben zajlik. Biztos neki van igaza. Mikor a riporter megkérdezte, hogy, ha elfogy teszem azt a WC-papír az iskolából, hogyan lehet beszerezni. Nagyon célszerű módszert ajánlott: járja végig az igazgató az összes hivatalokat, és addig kopogtasson, míg nem kap WC-papírt. És különben is mit sírnak az igazgatók, hogy nincs munkaköri leírásuk, neki se volt 12 éves igazgatói működése során, mégis mindig tudta, hogy mit kell tennie.Találják fel magukat ezek a gyámoltalan, pipogya dirik!

Amúgy a tanítás normális mederben zajlik. Hogy az állam mit akar tőlünk, azt pontosan nem lehet tudni, így nem kell semmilyen direktívának megfelelni , egyelőre. Kicsit légüres térben érezzük magunkat vezetőinktől némileg elszakítva (nem mondom, hogy kellemetlen lenne számomra ez az állapot). Nyugi van, békesség. Nem nyaggatnak minket óralátogatásokkal , tanmenetekkel, képtelen ötletekkel. Bezárom magamra a tanterem ajtaját és mindent megteszek, hogy a gyerekek is és én is jól érezzük magunkat az órán.

Állambácsi kívül van, mi meg belül.A neheze még csak ezután következik!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.